Két év, amely megváltoztatta a világot I.

Bevezetés: Az ellenkultúra

Hír: 2023. június 12.-én hétfőn 71 évesen motorbalesetben meghalt Treat Williams, a Hair és az Everwood sztárja

Ha esetleg valaki nem tudná, róla van szó:

Úgy gondolom, bár Treat Williams jelentős karriert futott be a Hair után is (gondoljunk csak az Everwood című sorozatban játszott szerepére), mégis legtöbbünknek neve hallatán a fenti film George Berger karaktere ugrik be elsőre.

Miért fontos  és emlékezetes film a Hair? 

Mert olyan eszmének, olyan kultúrának a kései lenyomata, ami a film elkészültének pillanatában (1979-ben) már 9-10 éve nem létezett, de hatásai máig ható érvénnyel bírnak.

Miről is van szó?

Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett az 1967-68-as eseményekhez, fontos tisztában lennünk azokkal a társadalmi és kulturális mozgásokkal, amiknek a hatásai ebben a két évben csúcsosodnak ki

Olyan társadalmi mozgásról van szó, amely nem egy bizonyos csoport köré szerveződött, hiszen ugyanúgy magában foglalja a hippimozgalmat, a szexuális forradalmat, a feketék polgárjogi harcát mint a beat- és a rockzenét, a divat változásait (amely egyébként szoros összefüggést mutat a szexuális forradalommal) és a pop-art, mint művészeti ág megjelenését.

Az erről szóló sorozatom első részében ennek társadalmi és kulturális hátterét szeretném áttekinteni

Társadalmi kérdések és cselekvésre való felhívás

Számos társadalmi kérdés táplálta a szélesebb körű ellenkultúra mozgalom kialakulását. 

Az egyik egy olyan mozgalom volt az Egyesült Államokban, amely az alkotmányos polgárjogi törvénytelenségek megoldására törekedett, különösen az általános faji szegregációval, a déli feketék hosszú ideje tartó jogfosztásával a fehér dominanciájú állami kormányzat által, valamint a munkahelyek, a lakhatás és a nyilvános helyekhez való hozzáférés terén északon és délen egyaránt fennálló faji megkülönböztetéssel kapcsolatban. A mozgalom egyik ága  (Martin Luther King) egy erőszakmentes, másik ága (Malcolm X és a Fekete Párducok) pedig egy kifejezetten erőszakos megoldást támogatott

A főiskolai és egyetemi kampuszokon a diákaktivisták az alapvető alkotmányos jogaik gyakorlásáért küzdöttek, különösen a szólásszabadságért és a gyülekezési szabadságért. Sok ellenkultúra-aktivista tudatosította a szegények nyomorúságát, és a közösségszervezők a szegénységellenes programok finanszírozásáért küzdöttek, különösen délen és az Egyesült Államok belvárosi területein.

A környezetvédelem az iparosodás, az ebből eredő szennyezés és a vegyi anyagok, például a növényvédő szerek helytelen használata által okozott folyamatos károk nagyobb megértéséből nőtt ki a gyorsan növekvő népesség életminőségének javítására irányuló jó szándékú erőfeszítések során. Az olyan szerzők, mint Rachel Carson, kulcsszerepet játszottak abban, hogy a világ lakossága új tudatosságot szerzett bolygónk törékenységéről, annak ellenére, hogy a hatalom számos országban ellenállást tanúsított a hatalom egyes elemei részéről.

A nők, a melegek, a fogyatékkal élők és sok más, a szélesebb népességen belül elhanyagolt kisebbség jogaival való foglalkozás szükségessége került előtérbe, ahogy egyre több, elsősorban fiatalabb ember szabadult ki
az 1950-es évek ortodoxiájának szellemi korlátai közül, és küzdött egy befogadóbb és toleránsabb társadalmi környezet megteremtéséért.

A születésszabályozás új és hatékonyabb formáinak elérhetősége a szexuális forradalom egyik legfontosabb támasza volt. A nem kívánt terhesség veszélye nélküli "szabadidős szex" fogalma radikálisan megváltoztatta a társadalmi dinamikát, és mind a nőknek, mind a férfiaknak sokkal nagyobb szabadságot engedett a hagyományos házasság keretein kívüli szexuális életmódok kiválasztásában.

A média felemelkedése

Televízió

A nyugati világban a második világháború után születettek számára a televízió, mint szórakoztató és információs forrás megjelenése - valamint az ehhez kapcsolódó, a háború utáni jólét által lehetővé tett és a tévéreklámok által ösztönzött fogyasztás masszív elterjedése - kulcsfontosságú szerepet játszott a fiatalabbak egy részének kiábrándultságában és az új társadalmi magatartásformák kialakulásában, még akkor is, ha a reklámügynökségek erősen udvaroltak a "menő" fiatalok piacának. Az Egyesült Államokban a polgárjogi mozgalom korszakának 1963-as birminghami kampányáról, az 1965-ös Selma to Montgomery-i felvonulások "Véres vasárnap" eseményéről és a vietnami grafikus híradófelvételekről szóló szinte valós idejű televíziós híradások először hoztak a nappalikba borzalmas, mozgó képeket a fegyveres konfliktusok véres valóságáról.

Új mozi

Az amerikai Hays Code végrehajtásának megszűnése a mozgóképgyártás cenzúrájára vonatkozóan, a művészi kifejezés új formáinak alkalmazása az európai és ázsiai filmművészetben, valamint a modern gyártási értékek megjelenése a művészfilmek, a pornográf és a mainstream filmek gyártásának, forgalmazásának és bemutatásának új korszakát hirdette meg. A cenzúra megszűnése a nyugati filmipar teljes átalakulását eredményezte. Az újonnan megtalált művészi szabadsággal a kivételesen tehetséges, minden műfajban dolgozó újhullámos filmkészítők egy generációja először hozta el a korábban tiltott témák realisztikus ábrázolását a mozik vásznaira, még akkor is, amikor a hollywoodi filmstúdiókat az ellenkultúra legszélsőségesebb elemei (lásd: Manson-család) még mindig a hatalom részének tekintették. Az 1960-as évek sikeres új hollywoodi filmjei voltak a Bonnie és Clyde, A diploma előtt, A vad banda és Peter Fonda Szelíd motorosok című filmje.

Új rádió

Az 1960-as évek végére a korábban alulértékelt FM rádió felváltotta az AM rádiót, mint a rock and roll zene folyamatos robbanásának fókuszpontját, és az ellenkultúra nemzedéke számára a fiatalok számára a fiataloknak szóló hírek és reklámok csomópontjává vált.

Változó életmódok

A kommunák, kollektívák és célzott közösségek újra népszerűvé váltak ebben a korszakban. Az olyan korai közösségek, mint a Hog Farm, a Quarry Hill és a Drop City az Egyesült Államokban, egyenesen agrárjellegű próbálkozásokként jöttek létre, hogy visszatérjenek a földhöz és külső hatásoktól mentesen éljenek. A korszak előrehaladtával sokan új közösségeket alapítottak és népesítettek be, nemcsak a szokásos közösségi formákból való kiábrándultságra, hanem magának az ellenkultúrának bizonyos elemeivel való elégedetlenségre is válaszul. Néhány ilyen önfenntartó közösségnek tulajdonítják a nemzetközi zöld mozgalom születését és terjedését.

A kiterjesztett spirituális tudatosság, a jóga, az okkult gyakorlatok és a megnövekedett emberi potenciál iránti érdeklődés megjelenése hozzájárult ahhoz, hogy a korszakban megváltozott a szervezett vallásról alkotott vélemény. 1957-ben a Gallup által megkérdezett amerikai lakosok 69%-a mondta azt, hogy a vallás befolyása növekszik. Az 1960-as évek végére a felmérések szerint kevesebb mint 20%-uk volt még mindig ezen a véleményen.

A "generációs szakadék", vagyis az öregek és a fiatalok közötti elkerülhetetlenül érzékelt világnézeti szakadék talán soha nem volt nagyobb, mint az ellenkultúra korszakában. Az 1960-as évek és az 1970-es évek elejének generációs szakadékának nagy részét a gyorsan fejlődő divat- és frizuratrendek okozták, amelyeket a fiatalok könnyen átvettek, de az öregek gyakran félreértették és nevetségessé tették őket. Ezek közé tartozott a férfiak nagyon hosszú hajviselete, a feketék természetes vagy "afro" frizurájának viselése, a nők esetében az intimebb részeket is megmutató ruhák viselése, valamint a rövid életű hippikultúra pszichedelikus ruházatának és viseletének elterjedése. Végül a praktikus és kényelmes mindennapi ruházat, nevezetesen a pólók frissített formái (gyakran politikai vagy reklámnyilatkozatokkal díszítve) és a Levi Strauss márkájú kék farmer váltak a generáció tartós egyenruhájává, mivel a hagyományos nyugati öltözködési szabályok mellett az öltönyök mindennapi viselése egyre inkább visszaszorult. Az ellenkultúra divatdominanciája véget ért ugyan a diszkó és a punk-rock korszakok felemelkedésével a későbbi 1970-es években, de a pólók, farmerek és általában a kényelmes ruházat globális népszerűsége jelenleg is töretlen.

Kialakulóban lévő középosztálybeli drogkultúra

A nyugati világban a rekreációs drogipar folyamatos büntetőjogi megítélése hozzájárult ahhoz, hogy az ellenkultúra korszakában felnőtté válók egy része kialakítson egy elitellenes társadalmi hozzáállást. A marihuána és az LSD használatának robbanásszerű elterjedése a korszakban, nagyrészt a gyorsan terjedő egyetemi kampuszok diákjai által, egyre több ember kényszerült arra, hogy a tiltott szerek beszerzésével és használatával kapcsolatos ügyeiket a hivatalos nyilvánosságon kívül intézzék. A marihuána  és az LSD kábítószerként való -- saját személyes véleményem szerint helytelen - besorolása és a használatáért kiszabott súlyos büntetőjogi szankciók, mélyen a föld alá szorították a marihuána és az LSD használatát és általában az anyagokkal való kísérletezést. Sokan kezdtek ekkor nagyrészt titkos életet élni az ilyen drogok és anyagok használatára vonatkozó döntésük miatt, mivel féltek a kormányzati szervek megtorlását

Bűnüldözés és ellenkultúra

Az egyetemisták (és más aktivisták) és a rendfenntartó erők közötti összecsapások a korszak egyik jellegzetességévé váltak. Sok fiatal kezdett mély bizalmatlanságot mutatni a rendőrséggel szemben, és az olyan kifejezések, mint a "fuzz" és a "disznó", mint a rendőrökre vonatkozó becsmérlő jelzők újra megjelentek, és kulcsszavakká váltak az ellenkultúra lexikonjában. A rendőrséggel szembeni bizalmatlanság nemcsak a politikai tüntetések során elkövetett rendőri brutalitástól való félelemre, hanem az általános rendőrségi korrupcióra is alapozódott - különösen a hamis bizonyítékok előállítására és a kábítószerügyekben való nyílt csapdába ejtésre. Az Egyesült Államokban az ellenkultúra elemei és a bűnüldöző szervek közötti társadalmi feszültség számos nevezetes esetben elérte a töréspontot, többek között: az 1968-as New York-i Columbia Egyetem tüntetései, az 1968-as chicagói demokrata nemzeti konvenció tüntetései, John Sinclair letartóztatása és bebörtönzése a michigani Ann Arborban, és a Kent State-i lövöldözés az ohiói Kent State Egyetemen, ahol a Nemzeti Gárda emberei a rendőrség helyetteseiként léptek fel. A rendőri visszaélések az Egyesült Királyságban is folyamatos problémát jelentettek a korszakban.

A vietnami háború

A vietnami háború, valamint a háború támogatói és ellenzői közötti elhúzódó nemzeti megosztottság vitathatatlanul a legfontosabb tényezők voltak, amelyek hozzájárultak a szélesebb értelemben vett ellenkultúra mozgalom felemelkedéséhez.

A széles körben elfogadott állítás, miszerint a háborúellenes vélemény csak a fiatalok körében volt jelen, mítosz, de a hatalmas, több ezer, főként fiatalokból álló háborús tüntetések az Egyesült Államok minden nagyobb városában és máshol a nyugati világban ténylegesen milliókat egyesítettek a háború ellen, és az ellen a háborús politika ellen, amely öt amerikai kongresszus és két elnöki adminisztráció alatt érvényesült.

Sorozatom második részében az ellenkultúra összetevőit és fontos helyszíneit fogom bemutatni. 

 Astrud Gilberto

Hétfőn 83 évesen meghalt Astrud Gilberto, a lány, aki Ipanemából elvitte a bossa novát a világnak. Mikor gyerekként hallgattam háttérként rádiót a '70-es években, sok és sokféle jazzt játszottak benne, de kitűnt egy hang, egy stílus, ami olyan hangulatú volt, mintha valami távoli, varázslatos suttogás lenne, valami fűszeres, fülledt, kávéillatú zene, amire rendkívül kellemes elaludni egy nyári éjszakán, amikor a telihold ezüstös fénye fura, meseszerű árnyakat fest a kisszoba falára és ugyanolyan kellemes lustán felébredni rá egy nyári reggelen, amikor a narancssárga sötétítő függöny rései  között táncolnak a porszemek, a konyhából kávéillat és Astrud Gilberto hangja szűrődik be az álom és az ébrenlét határára.

Az ipanemai lány

Nézd, milyen gyönyörű, csupa báj

Tiszta mennyei harmónia

És ő egy leány

Ki idejön és továbbmegy

Édesen ellibeg az úton a tenger felé

 

A lány teste sárgásan aranylik

Az ipanemai nap ragyogó fényében

Csípője ringása egy versnél is gyönyörűbb

Ez a legszebb dolog, amit valaha láttam.

 

Ó, miért vagyok ennyire magányos

Ó, mert minden annyira szomorú.

Ó, a létező legragyogóbb szépség

A szépség, ami nemcsak az enyém

Ki tovább lépeget teljesen egyedül

 

Ó, ha ő ha csak tudná

Hogy amikor elmegy mellettem

Az egész világot megtölti bájjal

És még sokkal szebbnek tűnik

Mert a szerelem még szebbé teszi.

No, persze akkoriban mindezt még nem tudtam, sőt még azt sem tudtam, hogy honnan, miféle országból is származik ez a csodálatos zene, csak egyszerűen összekapcsolódott a hangulat, az illat meg a ritmus. Aztán később, amikor nagyon korán megtanultam olvasni, majd iskolába jártam és megtanultam, hol is van Brazília, elolvastam Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben című könyvét meg persze édesanyám minden nyáron olvasott az üdülőben a Tollaskígyó meséi  című válogatásból, ami dél-amerikai népmeséket tartalmazott, egy idő után e sok információ egységes egésszé állt bennem össze.

Még sohasem jártam Brazíliában (bár a bakancslistámon rajta van😊), de amikor meghallom ezt a számot vagy akár a Corcovado-t (ami ugye a Rio fölé magasodó Cukorsüveg-hegy, amin a hatalmas Krisztus szobor áll)

akkor úgy érzem, megsejtek valamit Brazíliából, ami számomra a a szamba, a kávéillat  a banán ízének fura egyvelege, tudván tudva persze arról a mérhetetlen szegénységről, és egyenlőtlenségről ami a favellákból árad és arról a rendkívül brutális elnyomásról, amit e nép is elszenvedett.

Mégis, úgy gonolom Astrud Gilberto és férje Joao Gilberto zenéje Brazília szebbik oldalát adja nekünk és ez már örökre veünk marad.

NEM FÉLNI

"Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek." (Hamvas Béla)

 Talán ez, az utolsó mondat az, ami a legmagasabb dolog, amit az ember elérhet. NEM FÉLNI.

De mit is jelent nem félni? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értsük, hogy mi is a félelem.

Ez a kép, ami a Symbolon nevű kártya egyik lapja, tökéletesen bemutatja, miről is van szó.

Egy férfi félelemmel eltelve menekül, hiszen háta mögött Meduszának, vagy más néven a Gorgónak alakja jelenik meg. Medusza fején kígyók vonaglanak és kezeivel kígyókat hajigál, amelyek villámokká változnak. Olyan rettenetes látványt nyújt - arculata széles, kerek és dühtől torzított, tompa orral, szélesre vont szájjal, kiöltött nyelvvel, disznófogakkal s tágra meredt szemmel, hajfürtjei ércből vannak s kigyóktól átszőttek -. és akkora veszélyt hordoz magában, hogy a férfi nem képes elviselni és menekülni akar, hiszen tudja, ha szembenéz vele - kővé válik. Arca ijedt maszkká torzult - könnyen elképzelhető, hogy inkább feladja a menekülést, és az őrületbe merül, vagy másképpen kifejezve: az őrületbe menekül. 

De vajon tényleg így van-e? Vajon tényleg el kell-e menekülnünk a saját Gorgónk elől? Ma már a határozott válaszom: NEM. Aki soha nem néz szembe a saját Gorgójával vagy Gorgóival, azt Medusza egész életében üldözni fogja. És ne legyenek illúzióitok - soha nem fogja abba hagyni.

"...mint aki magányos úton halad

- a szíve fél, remeg -

s ha visszafordul: futni kezd

s többé nem állna meg,
mert tudja: mögötte iszonyú

ördög fut és liheg."

 (Coleridge: Rege a vén tengerészről)

De aki élete egy pontján úgy dönt, hogy legyőzi Meduszát - a saját félelmeit - , és levágja a fejét, az nyerni fog, pajzsán - akárcsak Perszeusz a mondában - , ott hordhatja a Gorgófőt és legyőzhetetlenné válik, DE: ez nem lesz egyszerű...

Látjátok mi ez? Igen, bizony, a FŐNIX, amint felszáll a hamvaiból. Alatta szétrombolt világ terül el, amelyből felszabadította magát. Csak akkor képes megszületni, ha egyetlen tégla sincs már a helyén. Csak miután a régi házat teljesen lebontották, lehet megépíteni helyére az újat. A metamorfózis mindig magában foglalja a régi letűnését, ami tulajdonképpen az új előfeltétele. A lélek számára ez a folyamat megújító erejű, az egó számára azonban nagyon is fájdalmas és destruktív.

 

"Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem."  (Hamvas Béla)

És még egy: egyedül nem fog menni. A mondában Perszeusz kezébe Pallasz Athéné adja a saját pajzsát, amelyben megláthatja Meduszát anélkül, hogy kővé válna és a kardot, amellyel Perszeusz levághatja a Gorgó fejét. DE - és ez nagyon lényeges - : nem vágja le Perszeusz HELYETT Medusza fejét.

Sok férfitársam (egykori énemmel együtt) ezen a ponton abba a csapdába esik, hogy azt hiszi: a Gorgót elég csak ELÁSNI és onnantól kezdve Medusza NEM LÉTEZIK. Pedig de. És minél gyorsabban futsz, ő annál gyorsabban kúszik kígyótestével utánad.

Mikor több mint 13 évvel ezelőtt megismertem saját Pallasz Athénémet, igazi running man (menekülő ember) voltam. 

Folyamatosan újabb és újabb gödröket és csapdákat ástam a Gorgónak és rémülettel tapasztaltam, hogy ennek ellenére folyamatosan a nyomomban van.

Aztán jött Ő. A kezembe nyomott egy kardot és egy pajzsot, meggyújtotta a fáklyákat és beküldött, hogy nézzek szembe saját tükrömön keresztül és vívjak meg a Gorgóval. Sikerült. Ma Ő a társam és remélem életem végén az Ő arcát látom majd utoljára. Ő a legnagyobb jutalom az élettől.

Találjátok meg ti is a saját Pallasz Athénéteket és győzzétek le a saját, személyes Meduszátokat!

Jó vadászatot!